Ekkorra már túl voltam a bűntudaton és azon, hogy próbáljak szeretni egy lányt. Egyszerűen lehetetlen volt számomra. Így hát úgy döntöttem, elmondom Édesanyának.
Történetek
Mióta az eszemet tudom éreztem, hogy "valami nem stimmel", de jó ideig nem tudtam, hogy mi. Kényelmetlen volt, hogy nem találtam a helyemet még magamban sem, össze voltam zavarodva.
Az én sztorim 2014-től kezdődik, akkor kezdtem a középiskolát, és lány kollégiumba kerültem. Az új suliban elkezdtem női focira is járni, ahol történetesen a régi csapat nagy része meleg volt. Nem kell mondanom, kezdtem igazán otthon érezni magam mindkét helyen, de én ekkor még nem tudtam a miértjét.
Azt hiszem, 10-12 évesen kezdődött, hogy szorongva mentem iskolába...
Véletlen csöppentem bele ebbe a világba, akkor még nem is tudtam a legjobb barátomról, hogy hétvégente nőként éli életét.
Másfél éve történt az egész. Úgy éreztem, hogy nem bírok tovább aszerint a nem szerint élni, aminek az orvosok születésemkor elkönyveltek. Transznemű férfiként bújtam elő a szüleimnek.
15 éves voltam, mikor elkezdtem előbújni a barátaimnak. Nekik könnyen megnyíltam, és szerencsére jól is fogadták ezt az infót rólam.
.....a kezdetektől fogva tudtam magamról....sosem fordultam meg lányok után az utcán vagy a gimi folyosóján, állandó BARÁTAIM CSAK LÁNYOK VOLTAK, a fiúk kiközösítettek.
