A történet nem a saját előbújásom története, hanem a lányomé. 16 éves lesz. Tisztán emlékszem egy pár évvel ezelőtti beszélgetésünkre, mikor megkérdezte: "Anya, mi az a leszbi?"
Történetek
Összességében tehát, én vagyok a kétlábon járó negatív coming out példa, DE! Egy percig sem bánom, hogy belevágtam. Nincs is rosszabb, mint hazudozni, bújkálni, és mások elvárásai szerint élni. Az élet túlzottan rövid ehhez.
Aztán jött a nehezebb része: a legjobb barátaimnak elmondani. Tudtam, hogy semmi problémájuk nem lenne vele, de azért féltem.
Az én történetem kicsit átlagosnak tűnik, viszont számomra isteni élmény.
Jelenleg 18 éves lány vagyok és leszbikus. Először 14 éves koromban kezdtem gyanítani, hogy valami nem oké nálam ezzel a pasizós dologgal....
Mindig ott volt velem. Kiskoromtól kezdve, egészen a mai napig, habár 12 évesen kezdtem érezni, hogy valami nem stimmel, és két év örlődés után jöttem rá, hogy mi az. Nagy levegő. Semmi baj.
Azt hiszem, 10 évembe telt, mire idáig eljutottam. Sosem késő, legyetek őszinték - elsősorban magatokhoz.
Reszkettem. Bár már ősz volt és kabátban voltunk, de mégsem a hidegtől. Tudtam, hogy elterveztem és el akarom mondani neki, csak azt nem, hogy hogyan fogom megtenni.
Négyen voltunk barátnők a gimiben, T, Sz, K és én. Tipikus kamaszlányok csapata. Egymás mellett ültünk a padban, együtt jártunk vécére, vagy minimum párosával, és még a fakultációt meg a testnevelés felmentést is igyekeztünk úgy választani és intézni, hogy senki se legyen egyedül.