Azt hiszem, 10-12 évesen kezdődött, hogy szorongva mentem iskolába... Akkor éreztem, hogy mindenki engem néz, vagyis az volt az eszemben, hogy mit gondolnak rólam mások (de ez mind az én fejemben volt!) Az a legrosszabb, hogy én ezt nem vettem magamon észre, normálisnak tartottam.
14-15 évesen próbáltam bevágódni a társaságba, de nem önmagamat adtam, akárhová mentem szorongtam, nem éreztem jól magam (de mondom, még itt is azt mondtam magamnak, hogy jól vagyok, vagyis magamnak hazudtam)
16-17 évesen, vagyis mostanában jutott el, hogy valami van velem... De segítséggel jöttem rá! ... a szolfézs tanáromnak köszönhetem. Egyből átgondoltam mindent! Ezen a nyáron (2018) hozzá fogtam, hogy megtalálom önmagam, és jól fogom magamat érezni! Kitűztem magamnak egy célt, hogy mikorra akarok jobban lenni. Nagyon sokat néztem a “Titok” c. filmet, motivációkat stb. De egy motiváció tetszett a sok közül, vagyis megtaláltam az én motivációmat. Fogtam egy lapot és leírtam milyen akarok lenni: büszke, elégedett, jó kedvű, stb. És sikerült! Június fele kezdtem el ezt az egészet, és most szeptember van. Úgy érzem, hogy megtaláltam önmagam és jól érzem magam! Hosszú folyamat és kitartás kell, de úgy gondolom, hogy megváltoztam, megformáltam a gondolataimat. Vannak az életben hullámvölgyek, mert ez az élet, de tudom kezelni!
Magunkban kell eldönteni először, hogy szeretnénk jobban lenni vagy sem! Nekem bevált! Mindenkinek sok sikert! Szép az élet, ha önmagad vagy!
