Történetek

Nyolc év, több mint 2900 elvesztegett nap az életemből, ami az Anyukámmal való kapcsolatomat illeti. Elmondtam, hogy meleg vagyok.

Sokat gondolkoztam azon, hogy meg írjam-e az én storymat, de aztán arra gondoltam, ha ezzel segítek másoknak, akkor miért is ne.

Ez a poszt egy éve született, pont mikor ki költöztem Berlinbe.
Egy srác halálosan megfenyegetett a szülőfalumból, Sükösdről.
Ekkor döntöttem el, hogy nem hagyom tovább, hogy fenyegessenek vagy zsaroljanak.

A történet nem a saját előbújásom története, hanem a lányomé. 16 éves lesz. Tisztán emlékszem egy pár évvel ezelőtti beszélgetésünkre, mikor megkérdezte: "Anya, mi az a leszbi?"

Összességében tehát, én vagyok a kétlábon járó negatív coming out példa, DE! Egy percig sem bánom, hogy belevágtam. Nincs is rosszabb, mint hazudozni, bújkálni, és mások elvárásai szerint élni. Az élet túlzottan rövid ehhez.

Aztán jött a nehezebb része: a legjobb barátaimnak elmondani. Tudtam, hogy semmi problémájuk nem lenne vele, de azért féltem.

Az én történetem kicsit átlagosnak tűnik, viszont számomra isteni élmény.

Jelenleg 18 éves lány vagyok és leszbikus. Először 14 éves koromban kezdtem gyanítani, hogy valami nem oké nálam ezzel a pasizós dologgal....

Mindig ott volt velem. Kiskoromtól kezdve, egészen a mai napig, habár 12 évesen kezdtem érezni, hogy valami nem stimmel, és két év örlődés után jöttem rá, hogy mi az. Nagy levegő. Semmi baj.

Azt hiszem, 10 évembe telt, mire idáig eljutottam. Sosem késő, legyetek őszinték - elsősorban magatokhoz.

Oldalak