Az én történetem 18 évesen kezdődött, amikor beleszerettem az általam először nem túlzottan kedvelt osztálytársamba.
Történetek
Mindenki mellettem állt, és bíztatott. Most 19 éves vagyok, és 1 éve hormonterápiázok. Végre az lehetek, aki akarok lenni. Nagyon örülök annak, hogy coming out-oltam, és hogy elfogadtak.
Nekem nem volt annyira nehéz dolgom, de mégis kissé féltem hogy mit fognak gondolni.
Szóval először nem akartam megosztani a saját történetem, viszont miután elolvastam az oldalon néhányat, úgy döntöttem, hogy összeszedem a bátorságomat, hiszen úgyis névtelen poszt lesz, és csak az
2018 november 29-én volt az első ember pontosabban a legjobb barátom akinek először elmondtam.
Az én történetem 15 évesen kezdődött. Ugyanis akkor jöttem rá hogy én biszexuális vagyok. Az egyik akkori legjobb barátnőmmel találkoztunk és ugye több éve ismertük egymást.
Tehát 2018. Junius 13-án leültünk édesanyámmal megnézni a Love, Simon című filmet, és mikor elkezdődött megkérdezte, hogy ez miről is szól.
Kb. 12-13 éves lehettem, mikor tudatosult bennem, hogy a fiúkat szeretem.
Sok időbe telt, míg el tudtam fogadni magamat. Ma már teljesen őszintén, félelem nélkül tudom élni a hétköznapjaimat, és igyekszem látható lenni mások számára, hogy a lehető legkönnyebbé és legrövidebbé tegyem nekik ezt a folyamatot. Ez a hozzáállás szinte észrevétlenül alakult ki bennem, épp ezért nem is írtam le még így soha: hogyan jutottam el önmagam elfogadásáig és aztán hogyan következett ebből az aktivizmus.
