15 éves voltam, mikor elkezdtem előbújni a barátaimnak. Nekik könnyen megnyíltam, és szerencsére jól is fogadták ezt az infót rólam. Szüleim esetében azonban hónapokat vártam, míg elegendő bátorságot sikerült gyűjtenem. Aztán szeptember végén eldöntöttem, hogy ha előbb nem, akkor majd október 11-én elmondom nekik, hogy a fiúkat szeretem. Így is lett, kb. két hét múlva eljött október 11.
Fél órás szobában ücsörgés és mély gondolkodás után végül sikerült erőt vennem magamon, hogy márpedig most lerántom a leplet. Kimentem a konyhába, ahol anyu épp mosogatott, mondtam neki, hogy hagyja most egy kicsit a mosogatást, mert beszélnünk kell. Nagyon megijedt, azt hitte, hogy valami bajba kerültem, esetleg valami rosszat csináltam. Egy fél perces felvezetés után végül a lényegre tértem: "Meleg vagyok!" Életemben először sikerült ezt így kimondanom (egészen eddig mindig azt mondtam, hogy a fiúkat szeretem). Látszott rajta, hogy meglepődött, aztán egy fél perces kínos csend után feltett egy intimebb kérdést, amire nevetve válaszoltam, majd együtt nevettünk.
Pár óra múlva eljött az a pillanat, amikor apumnak is el kellett mondanom. Nem tartom kizártnak, hogy az előbújásaim során ez volt a legviccesebb. Miután hazaért munkából, leült a számítógéphez játszani. Bementem hozzá a nappaliba, majd mondtam neki, hogy beszélnünk kell. Erre ő megfordult, megkérdezve, hogy mi a gond. Mondtam neki, hogy semmi, csak valamit mondanom kell. Mély lélegzet, majd... "Meleg vagyok" - már másodjára sikerült kimondanom, ezúttal ráadásul kertelés nélkül. És itt jön a poén ebben a történetben: abban a pillanatban, hogy kimondtam a lényeges mondatot, megszólaltak a hangszórók, miszerint vége a játéknak, és apu elvesztett egy életet. Végül csak ennyit kérdezett: "Most komolyan emiatt kellett elveszítenem egy életet?" Máig nevetve mesélem barátaimnak az apumnak való előbújásom.
Előbújás előtt még volt bennem egy kis aggodalom, hiszen annak ellenére, hogy tudtam, hogy így is szeretni fognak, mégis csak a szüleim, akikből nincs több, és féltem, hogy esetleg rosszul ítéltem meg, és el fogom veszíteni őket, de szerencsére nem így lett.
(A kép illusztráció, azon nem a történet szereplői láthatóak.)
