Az én előbújásom nem egy teljesen happy történet, de mégsem bánom, hogy megtettem.
Történetek
Nem is tudom, hol kezdjem… A legelső coming outom talán 14-15 éves koromban történt, amikor az akkori legjobb barátnőmnek vallottam be, hogy „két kapura játszom”.
A családomon kívül mindenki tudta a környezetemben, hogy meleg vagyok.
Itthon nem mertem el mondani, ugyanis féltem a reakcióktól.
Érdekes pár év van mögöttem, és még mennyi előttem! Saját magam megismerése nem volt egy könnyű út, de végre békesség él lelkemben.
Nagyjából olyan 11 éves lehettem, amikor egy napos délután leültem anyukámmal beszélgetni. Csak úgy beszélgettem vele arról, hogy hogyan telt a napom, meg minden ilyenről. Szóba került, hogy szereztem egy új barátot, akivel nagyon jóban vagyok, és igazán el tudunk beszélgetni.
Az ember azt hiszi, elbújhat az ő jellemét meghatározó belső tények elől, azonban ez nem így van. (...) Ne az számítson, mit mondanak rólad, hanem hogy te mit érzel. Ne feledkezz el a lelkedről. Ő fog végig kisérni az életed útján.
Egy gyönyörű, fekete hajú, aranyos, alacsony lánnyal voltam egy osztályon. Mire elérkezett a búcsú napja, én már fülig szerelmes voltam a lányba. Azóta tudom, hogy biszex vagyok. Próbáltam neki elmondani, ami sikerült is, csak esélytelen volt megkapnom őt.
Hidvégi Anna vagyok, 27 éves leszbikus transz lány, immáron az élet minden területén out. Ez az előbújásaim rövid története onnantól, amikor először mertem elfogadni magamat egészen addig, amíg az egész világnak felvállaltam, hogy ki vagyok.