Történetek

A terem másik végében, tőlem átellenben ülő lányon láttam, hogy mosolyog, éreztem, hogy sejti. Következő óra előtt rá is kérdezett, hogy 'A vagyok-e'. Kicsit félénken, de végül bevallottam, hogy igen.

“Well, you know Spain is like one of the top gay-friendly countries in Europe, so at least you’ll be able to sort this out in a safe place.”

A hétvégén mondtam egy mondatot a családomnak, amit már rég el kellett volna mondanom. Nem igaz ez így, most értem oda, hogy elmondjam. Most kellett elmondanom.

Három éves voltam, amikor anya úgy döntött, hogy tanú lesz. Ha nem ismered a tanúkat, akkor röviden: nincs karácsony, szülinap, vérátömlesztés, válás, politizálás, a homofóbiát pedig mesterkélt udvariassággal próbálják ellensúlyozni. Szemtől szembe kedvesek, de ne akard tudni mit gondolnak rólad valójában.

Az öngyilkosság nem megoldás, amennyiben krízisben vagy (te vagy akár egy hozzátartozód), hívd a Háttér Társaság Lelkisegély Szolgálatát (ingyenesen hívható, zöld szám: 13737, 18-23 óra között) vag

Az én történetem 18 évesen kezdődött, amikor beleszerettem az általam először nem túlzottan kedvelt osztálytársamba.

Mindenki mellettem állt, és bíztatott. Most 19 éves vagyok, és 1 éve hormonterápiázok. Végre az lehetek, aki akarok lenni. Nagyon örülök annak, hogy coming out-oltam, és hogy elfogadtak.

Nekem nem volt annyira nehéz dolgom, de mégis kissé féltem hogy mit fognak gondolni.

Szóval először nem akartam megosztani a saját történetem, viszont miután elolvastam az oldalon néhányat, úgy döntöttem, hogy összeszedem a bátorságomat, hiszen úgyis névtelen poszt lesz, és csak az

2018 november 29-én volt az első ember pontosabban a legjobb barátom akinek először elmondtam.

Oldalak