Történetek

Talán az egyik legrosszabb tény a coming outomban az, hogy nem magamtól mondtam el. Számon kértek, mert valahogyan megtudták, hogy barátnőm van. Persze tipikus konzervatív szüleim vannak.

Hadd kezdjem egy kis ismertetővel. 17 éves (lassan 18) leszbikus, debreceni lány vagyok. Hogy hogyan jutottam el idáig?

Tegnapról mára azt álmodtam, hogy coming outolok a családomnak. A szüleink házában a nappaliban vagyunk, a konyhaasztalnál ülünk mind.

Az előbújás hosszú, és fáradalmas folyamat, lassacskán történik, és soha nem egyszerre.

Egy nap egy velem azonos nemű személy bevallotta, hogy szerelmes belém.

Aznap reggel jött meg nagyanyám halálhíre, amikor elmondtam a családnak, hogy meleg vagyok. Ez az esemény kézzelfogható közelségbe hozta a halált.

SalvaDora vagyok. Leszbikus vagyok és Anya. Egyedülálló Anya. Nő vagyok.
4,5 éves a lányom, aki a legnagyobb boldogságom. Otthoni inszeminációval fogant egy donortól.

A terem másik végében, tőlem átellenben ülő lányon láttam, hogy mosolyog, éreztem, hogy sejti. Következő óra előtt rá is kérdezett, hogy 'A vagyok-e'. Kicsit félénken, de végül bevallottam, hogy igen.

“Well, you know Spain is like one of the top gay-friendly countries in Europe, so at least you’ll be able to sort this out in a safe place.”

A hétvégén mondtam egy mondatot a családomnak, amit már rég el kellett volna mondanom. Nem igaz ez így, most értem oda, hogy elmondjam. Most kellett elmondanom.

Oldalak