Történetek

Sok időbe telt, míg el tudtam fogadni magamat. Ma már teljesen őszintén, félelem nélkül tudom élni a hétköznapjaimat, és igyekszem látható lenni mások számára, hogy a lehető legkönnyebbé és legrövidebbé tegyem nekik ezt a folyamatot. Ez a hozzáállás szinte észrevétlenül alakult ki bennem, épp ezért nem is írtam le még így soha: hogyan jutottam el önmagam elfogadásáig és aztán hogyan következett ebből az aktivizmus.

Csak a vak nem vette észre a kabátomon azt a kis biszex zászlót.

Az én előbújásom nem egy teljesen happy történet, de mégsem bánom, hogy megtettem.

Nem is tudom, hol kezdjem… A legelső coming outom talán 14-15 éves koromban történt, amikor az akkori legjobb barátnőmnek vallottam be, hogy „két kapura játszom”.

A. vagyok, és pont egy héttel több, mint egy éve tudom, mi a helyzet.

Ez egy elég érdekes story. Mint mindenkié.

A családomon kívül mindenki tudta a környezetemben, hogy meleg vagyok.
Itthon nem mertem el mondani, ugyanis féltem a reakcióktól.

Érdekes pár év van mögöttem, és még mennyi előttem! Saját magam megismerése nem volt egy könnyű út, de végre békesség él lelkemben.

Nagyjából olyan 11 éves lehettem, amikor egy napos délután leültem anyukámmal beszélgetni. Csak úgy beszélgettem vele arról, hogy hogyan telt a napom, meg minden ilyenről. Szóba került, hogy szereztem egy új barátot, akivel nagyon jóban vagyok, és igazán el tudunk beszélgetni.

Laura vagyok, közel 17 èves.

Oldalak