Történetek

Most lesz két éve, hogy egy hatalmas veszekedésből adódóan mindjárt jött a kérdés: fiam te buzi vagy? Nem kapott erre édesanyám választ.

Életem talán egyik meghatározóbb, ha nem a legmeghatározóbb momentuma volt, amikor előbújtam a főnökömnek.

Mindig is éreztem hogy én más vagyok mint a többi kislány, sose tetszett a "Fecó", vagy a "Laci", nekem mindig is a lányok tetszettek. Keresztény édesanyám elé álltam,hogy elmondom neki.

14 éves korom óta tudom magamról pontosan, hogy leszbikus vagyok. Nagyon sokáig küzdöttem magamban ez ellen, mert képtelen voltam elfogadni, mivel tudom milyen ez az ország

Talán az egyik legrosszabb tény a coming outomban az, hogy nem magamtól mondtam el. Számon kértek, mert valahogyan megtudták, hogy barátnőm van. Persze tipikus konzervatív szüleim vannak.

Hadd kezdjem egy kis ismertetővel. 17 éves (lassan 18) leszbikus, debreceni lány vagyok. Hogy hogyan jutottam el idáig?

Tegnapról mára azt álmodtam, hogy coming outolok a családomnak. A szüleink házában a nappaliban vagyunk, a konyhaasztalnál ülünk mind.

Az előbújás hosszú, és fáradalmas folyamat, lassacskán történik, és soha nem egyszerre.

Egy nap egy velem azonos nemű személy bevallotta, hogy szerelmes belém.

Aznap reggel jött meg nagyanyám halálhíre, amikor elmondtam a családnak, hogy meleg vagyok. Ez az esemény kézzelfogható közelségbe hozta a halált.

Oldalak