Történetek

Vuk a nevem és borzalmas vagyok a történetírásban. Hát izé, hetero családban nőttem fel és féltem elmondani hogy én ezt nem követném.

Hello. Ha valaki ezt olvassa ahhoz az emberhez lenne egy üzenetem, lehet most ezt a sztorit vagy az összes többi sztorit azért olvasod mert nem tudod hogy coming outolj sőt lehet csak félsz tőle.

Az élet nagyon sokszor dolgozik azon, hogy akadályokat állítson az ember elé. Nagyrészüket azért teszi, hogy tanítson minket, minél több akadályt legyőzünk annál erősebbek leszünk.

Én egy 13 éves, nagy valószínűséggel biromantikus és aszexuális lány vagyok.

Most lesz két éve, hogy egy hatalmas veszekedésből adódóan mindjárt jött a kérdés: fiam te buzi vagy? Nem kapott erre édesanyám választ.

Életem talán egyik meghatározóbb, ha nem a legmeghatározóbb momentuma volt, amikor előbújtam a főnökömnek.

Mindig is éreztem hogy én más vagyok mint a többi kislány, sose tetszett a "Fecó", vagy a "Laci", nekem mindig is a lányok tetszettek. Keresztény édesanyám elé álltam,hogy elmondom neki.

14 éves korom óta tudom magamról pontosan, hogy leszbikus vagyok. Nagyon sokáig küzdöttem magamban ez ellen, mert képtelen voltam elfogadni, mivel tudom milyen ez az ország

Talán az egyik legrosszabb tény a coming outomban az, hogy nem magamtól mondtam el. Számon kértek, mert valahogyan megtudták, hogy barátnőm van. Persze tipikus konzervatív szüleim vannak.

Hadd kezdjem egy kis ismertetővel. 17 éves (lassan 18) leszbikus, debreceni lány vagyok. Hogy hogyan jutottam el idáig?

Oldalak