Három a magyar igazság...

Az egész egy poénnak indult. Legjobb barátnőmmel (továbbiakban D) meg akartuk viccelni az egyik közös barátunkat. A szituáció annyi volt, hogy ott hagytam a barátnőmnél a telefonomat, aki pedig ráírt. És hogy ezt elhigyje, küldtünk volna neki egy netről szedett szelfit.
Azon a délutánon D átjött hozzám, és közösen nézegettünk képeket. Ahogy kerestük a megfelelőt, elképzeltem, hogy milyen lenne egy-egy lánnyal kapcsolatban élni.
Másnap úgy mentem suliba, hogy "Hé, leszbikus vagyok." Majd a nap folyamán belegondoltam ebbe, hogy akkor most mi van?! Mondanom se kell, a "pranket" lefújtuk. Ezt azóta is úgy emlegetem, hogy viccnek indult, erre lerántottuk a leplet egy eddig általam is ismeretlen titokról.

Szóval az első coming-out: természetesen anyának. Az volt az a nap, amikor összetörtem. Amikor elhatároztam, hogy na majd ma, ma elmondom neki, épp boltban voltunk. Mondtam, hogy ha hazaértünk szeretnék beszélni vele.
Otthon leültünk az ágyamra és kimondtam: "Anya, én a lányokat szeretem." A probléma (kicsi 13 éves énemnek) akkor kezdődött, amikor az addig a lábamon lévő kezét elvette onnan és hangnemet váltott. Kijelentette, hogy most a tanulásra kell koncentrálnom és majd ráérek 18 felett eldönteni, hogy kit szeretek. De ez nem döntés kérdése...
9 hónapig éltem abban a "hitben", hogy leszbikus vagyok. Elballagtam általánosból, jött a családi nyaralás. Két családként utaztunk 9-en együtt. Anya, a párja (J), neki a két lánya. J-nek az egyik barátja, a párja és két külön fiuk. Az egyikük Z (17), akivel a nyaraláson jöttem össze.
Mert bizonyítani akartam magamnak, hogy nekem is lehet rendes életem: férjem és majd gyerekeim. 2 hétig voltunk együtt, de nem éreztem jól magam a kapcsolatban, és amikor belegondoltam, hogy a gyerekhez szeretkezni kell... Szerencsétlen szerencsémre szakítottunk, még mielőtt ő többet akart volna.

Második coming-out: ez már simán ment. Kimondtam, hogy nekem nem lesznek gyerekeim, mert nem bírom őket, na meg undorodok a szextől, és nem is hoz "lázba".
Jött a gimi, kilencedikben megismertem egy transznemű fiút, akivel nagyon jó barátok lettünk és vagyunk a mai napig. Egyik beszélgetésünk során megkérdezte: "Biztos nem vagy transz?" "Nem, miért?" "Mert tisztára úgy viselkedsz, beszélsz, és a kisugárzásod is olyan, mint egy fiúé."
Abban az időben nem voltam azzal tisztában, hogy mi is az a transznemű, mit kell ezalatt érteni. Utána olvastam, sokszor jött ez fel témának, mire megfejtettük. Megfejtettük, hogy oviban miért mondogattam, hogy én fiúnak készültem, csak valami félresiklott (a többi lányhoz képest mély volt a hangom), hogy elsősként én voltam Konrád, a kosárlabda-világbajnok. És sorolhatnám.
Villámcsapásként ért a dolog, de mintha egy egész hegység hullott volna le a szívemről. Levágattam a hajam, minden reggel lapos mellkast varázsoltam magamnak.

Harmadik coming-out (15): biciklizés ki anyával, mamához. Nehéz szülés volt és fájdalmas. Nem tudott rá mit mondani. Egy dolgot akartam, hogy kimondja, szeret és támogatni fog. Nem mondta ki, és fájt. Fájt, hogy a saját anyám nem fogad el. Nem hoztuk fel témának többé.

Eltelt lassan két év. Nyíltan azóta se beszélünk róla, de látszik, hogy elfogad és a maga módján, de támogat. Férfi dezodort vesz, nem szólít lányomnak az utcán (de fiamnak sem).
Apa jól fogadta, biztosított arról, hogy minden segítséget meg fog adni, ha kell, szerez pszihológust. Mondjuk abban a helyzetben ez úgy jött át, hogy a véleményemen akar változtatni.
Tesóm kiakadt, ki akart tagadni a családból, a barátnője tette rendbe, akinek azóta is hálás vagyok.
Végül, de nem utolsó sorban hagy említsem meg a nagymamám, aki mindig mellettem áll, mindig meghallgat. Elfogad, támogat és mindenkinél jobban szeret. Néha poénból feldobja a "látlak majd én még hosszú hajjal, menyasszonyi ruhában egy férfi oldalán" dolgot, de mindketten nevetünk és rávágom, hogy férfi oldalán még láthat, de öltönyben.

"Anya, akkor is büszke leszel rám, ha nyakkendőben kapok szalagot, ballagok el, és veszem át a diplomámat?"

U.i.: Adjunk hálát az összes támogató barátért és emberért, akit a világ a hátán hordoz.❤

(A kép illusztráció, azon nem a történet szereplői láthatóak.)