Ennyit a kitagadásról :D

Ez egy elég érdekes story. Mint mindenkié.

Visszagondolva, már kisgyerekként is a lányok tetszettek. Fociztam, síeltem, snowboardoztam, motoroztam (és motorozok ma is)... olyan, igazi fiús lány voltam, és vagyok. Emlékszem, általánosban volt egy fiú farmernadrágom, amit imádtam. Persze az osztálytársaim cikiztek miatta, mert nem lánynadrág volt. Akkoriban volt egy fiú osztálytársam, M, ha jól emlékszem nekem mondta el először, hogy a fiúkat szereti. Még abban az évben elmondta otthon is. Mérhetetlenül büszke voltam rá. Azért, mert velem ellentétben fel merte vállalni önmagát. Ez a félelmem még bő 10 évig kihatott rám.

A gimiben az egész iskola pletykálta, hogy leszbikus vagyok, de ezzel sem foglalkoztam. Beszéltek rólam, csak minden negatív felhang nélkül. Persze ez akkor teljesen elkerülte a figyelmem.

A másságról csak negatívan hallottam otthon, sőt, ha megtudják, kitagadnak. Ettől piszkosul féltem. Így hatalmas falakat húztam fel, és még csak véletlen sem gondoltam arra, hogy én is a saját nememhez vonzódok. Meg akartam felelni... csak sajnos nem magamnak. Ennek egy csomó elfuserált heteró párkapcsolat lett a vége, illetve egy házasság (mert ugye ezt is elvárták), majd egy válás egy alig 2 éves kisgyerekkel.

A válás, pontosabban a házasságom annyira leépített, hogy mindent kezdhettem elölről. Ahogy elkezdtem magam és az életem, életünk újra építeni, úgy férkőzött ismét a gondolataimba, hogy miért is tagadom meg önmagam? Felnőtt nő vagyok, miért félek ennyire? Az utolsó lökést egy barátnőm panaszáradata adta meg. :D Nem hitte el, hogy az ő problémáinál nekem nagyobbak vannak. Így ő volt az első, akinek elmondtam, felvállalva önmagam. Nem érti, és nem is akarja, de mivel szeret, elfogad olyannak, amilyen vagyok. És innen indult meg a lavina.

Ma már az egész baráti társaság tudja, és amennyire féltem a reakcióiktól, annyira fogadták jól. Végül apukámnak is elmondtam, persze bőgve, kezet tördelve, aki csak rám nézett, és laza egyszerűséggel közölte, hogy ő is a p✦ncikat szereti. Ennyit a kitagadásról. :D

(A kép illusztráció, azon nem a történet szereplői láthatóak.)