Csak a vak nem vette észre a kabátomon azt a kis biszex zászlót. Már évekkel az előbújásom előtt is "kilométeres" voltam, de ezt meg kellett koronáznom egy házilag készített és színezett kitűzővel, amin a biszex zászló volt. A címkézésem sok mindenkinek nem esett le, még viccelődtem is vele, amikor rákérdeztek: ezek a kedvenc színeim! (Azóta már több minden is kiderült, ezért ma már a szivárvány zászlót hordom, úgy érzem, az közelebb áll hozzám:)
Hát végülis, a kítűzőm miatt coming outoltam anno.
Az öcsémnek először, éppen öltözködtem és rákérdezett hogy mit jelent, én pedig egyenesen elmondtam neki. Nem spiláztam túl a dolgot. Legyintett rá, azt mondta, ő rég tudta.
Még maradt benne pár kérdés, én pedig örömmel válaszolok neki mindig, amikor csak tudok, hiszen ez a dolgom :D
Apukám volt a következő, egyik napon mentünk föl Pestre vonattal, még csak állt bent a szerelvény, szinte teljesen üres volt. Apukámmal egy négyesben ültünk egymással szemben. Látom, nagyon nézegeti a kabátomat, aztán persze ő is megkérdezi:
- Szóval mi is az a kabátodon?
- Ez a biszex zászló, apa.
- És te miért is hordod azt?
- Mert biszex vagyok, apa.
Igazából a lehető legjobban fogadta, még azt is megjegyezte, hogy milyen büszke rám. Imádom az apukámat!
Anyukámmal sajnos még nem sikerült az akció, vele sokkal nehezebb lesz beszélnem, mint a többiekkel. Valószínűleg ezt a zászlós cuccot nála már nem tudom bevetni. Meg hát ő lesz az első, akit azzal is kell szembesítenem hogy a férfiak nem érdekelnek úgy.
Őszintén? Nagyon nagy szerencsém volt hogy élből két ember is elfogadott a közeli családomban. Nagyon hálás vagyok értük, és ha valami nem úgy alakul anyukámnál, akkor majd ők segítenek nekem. Lassan idővel majd biztos elfogadja.
Erősnek kell maradni, merítkezni a téged támogatók szeretetéből, akár családtag, akár barát, párod, mert ők azok, akik melletted fognak állni, mikor jönnek az ellentüntetők. :)
(A kép illusztráció, azon nem a történet szereplői láthatóak.)
