Egy 19 éves srác története

Kb. 12-13 éves lehettem, mikor tudatosult bennem, hogy a fiúkat szeretem. Egyszerre volt ez felszabadítóan jó, másfelől pedig nagyon ijesztő, mivel el kellett fogadnom magam úgy, hogy a környezetem eléggé elutasító volt az LMBTQ emberekkel szemben, ráadádul a környezetemben nem volt egy ilyen ember sem. Közben telt-múlt az idő, és mára, 19 éves koromra erősödtem meg és fogadtam el magam annyira, hogy fel merjem ezt vállalni a barátaim, és családtagjaim előtt. Elsőként a legjobb barátnőmnek Coming out-oltam, egy reggeli edzés alkalmával, ekkor vallottam be neki, hogy fiúkkal ismerkedem és hogy meleg vagyok. A szívem a torkomban dobogott, elég nehezen mondtam ki, annyira izgatott voltam. A legjobb barátnőm nagyon meglepődött, de nagyon örült, hogy elmondtam ezt neki és azóta a barátságunk még jobb lett, és teljesen elfogadja a dolgot.
Ezután egy hét múlva anyukámnak és a testvéremnek bújtam elő egy kávézás alkalmával. Náluk is roppant izgatott voltam, és nagyon féltem, hogy hogyan fognak rá reagálni és miként fogadják majd, hiszen úgy gondolom, hogy a családtagoknak az egyik legnehezebb ezt elmondani, hiszen ő hozzájuk áll az ember a legközelebb. De szerencsére ők is nagyon jól fogadták, és szerencsére ők is nagyon elfogadóak ezzel szemben. Szerintem előbújni olyan, mint amikor az ember letesz egy nagy "zsákot" a válláról, akkora megkönnyebbülés és nyugalom hatja át az embert ilyenkor.
Végezetül pedig annyit szeretnék mondani, és ezzel legfőképpen azokhoz szólok, akik nem merik felvállalni magukat, hogy legyenek nagyon bátrak és erősek. Ne féljenek a kirekesztettségtől és attól, ha valaki nem fogadja el őt azért, mert nem hetero. Aki igazán szeret, annak nem az lesz a fontos, hogy egy fiú vagy egy lány kezét fogod meg, hanem az, hogy milyen ember vagy valójában.