Történetem és egy kis biztatás

Nekem nem volt annyira nehéz dolgom, de mégis kissé féltem hogy mit fognak gondolni.
A legjobb barátnőmnek mondtam el először. Nagyon örült neki, és azt mondta büszke rám. Ettől megjött az önbizalmam, és a volt osztályom bizalmasabb részének is elmeséltem. Ők is nagyon pozitívan, poénkodva fogadták.
Aztán anyukámnak is elmeséltem, elég vicces volt. Van egy zene ami ilyen coming out-os dal, azt megmutattam neki. Azt hittem leesett neki, eztán pedig mindketten csináltuk tovább a dolgunkat. Amikor kimentünk a boltba meséltem neki a biszex norvég internetes barátnőmről, és mondtam hogy ő is bi. Megkérdezte hogy: "Miért te az vagy?"- én meg elkezdtem röhögni. XD Apukámnak és mamámnak még nem mondtam el, apukám reakciójától félek, mert ő azt mondta hogy nem örülne ha én leszbikus lennék (nem is az vagyok, de azért mégis) szóval nem tudom mikor, vagy hogyan fogom elmondani. Na ez az én rövid történetem!
Plusz lenne egy kis üzenetem a többi lmbtq tagnak: Ha félsz a szüleid/barátaid/ismerőseid véleményétől és reakciójától, akkor annyit mondok hogy nem kell, mert nem kötelező mindenkinek elmondani. Nem azt mondom hogy hazudj, hanem hagyd későbbre, amikor már esetleg kapcsolatod van, mert ha most elmondod és tudod hogy nem szeretik az lmbtq tagokat se semmi ilyesmit, akkor bocs a káromkodásért, de baszhatod, mert lehet hogy piszkálni fognak vele stb. Viszont ha már nagyobb vagy, felnőtt, akkor másképp fognak kezelni téged és a döntéseidet. És ha mégis elmondod akárkinek, ne félj a reakciójától, mert ha igazán fontos vagy neki, akkor nem fogja érdekelni hogy milyen a szexuális beállítottságod.

Szóval fel a fejjel mindenkinek és sok sikert!!