Gyáva

Hadd kezdjem egy kis ismertetővel. 17 éves (lassan 18) leszbikus, debreceni lány vagyok. Hogy hogyan jutottam el idáig? Nem túl izgalmas sztori, de a maga módján egész érdekes, már az én szemszögemből.

Az egész úgy kezdődött, hogy megismertem egy lányt Facebook-ról, akivel szinte legjobb barátok voltunk. Ezzel együtt persze tudtam róla, hogy leszbikus. Egy nap aztán bevallotta, hogy többet érez irántam, mint egy szimpla barátság. (Itt 13 éves voltam, és rólam tudni kell, hogy a koromtól azért mindig is egy kicsit "felnőttesebben" fogtam fel a dolgokat, hisz nem voltak kortárs barátaim). Eléggé meglepett a dolog, mivel nem tudtam, hogy ilyen történhet akár velem is. Ezután napokig eljátszottam a gondolattal "mi lenne ha....itt lenne velem és érezhetném a puha bőrét és a haja illatát". Valahogyan elkezdett tetszeni. Sajnos maga a kapcsolat nem tartott sokáig, de lehet nem is sajnos, mert szerintem minden okkal történik és a mi szakításunk is előrelendítette a dolgokat. Nagyon komoly érzelmeket amúgy sem igazán sikerült táplálnom iránta, mivel nem találkoztunk.
Ezután volt egy nagyon fontos lány az életemben, felvételi előkészítőn, 7.-ben. Nem tudom, megvan-e az az érzés, amikor valakivel azonnal megtaláljátok a közös hangot? Ő pontosan ilyen volt. Életvidám, aranyos, pici lány. Néha azon gondolkozom, mi lett volna, ha nem derül ki a kapcsolatunk édesanyám előtt? De ahogy az előbb is említettem, minden okkal történik.
Édesanyám kifejezetten homofób, és ez akkor ütött ki igazán amikor coming out-oltam neki biszexuálisként. Mivel a lánya vagyok és szeret, próbálta elfogadni, de egyszerűen a gondolattól is elborzadt. Akárhogyan könyörögtem és sírtam neki, egyszerűen hidegen hagyta. Miután elbeszélgetett ezzel a barátnőmmel, elkezdett kerülni és a mai napig utál a lány.
Ezután évekig biszexuálisnak tituláltam magam és csak srácokkal jöttem össze. Persze voltak lányok közben, akik tetszettek, de egyszerűen féltem közeledni feléjük, hogy nehogy megismétlődjön az utóbbi.
Volt egy srác, akivel egy évig voltam együtt, de közben is éreztem, hogy valami nem stimmel. Miután szakítottunk, elkezdtem randizni különböző típusú srácokkal, de mint kiderült velem van a "baj".

Végül jött egy lány az életembe, aki mindent megváltoztatott.
Hála neki, rájöttem, hogy a férfi nemet nem nekem találták ki és csak anyám "hetero kislány" ideálját próbáltam magamra erőltetni.

Azért ez a címe a történetemnek, mert még azóta is gyáva vagyok coming out-olni, mint leszbikus.
Ott aztán tuti borulna minden :DD