Sokat gondolkoztam azon, hogy meg írjam-e az én storymat, de aztán arra gondoltam, ha ezzel segítek másoknak, akkor miért is ne.
Én egy 22 éves szegedi lány vagyok, aki egy egészégügyi középiskolába járt, tele 300 lánnyal. Itt már kitalálható a történet. Nagyon nehezen ismertem be magamnak, amikor elkezdtem nagyobb érdeklődést mutatni a lányok iránt. Mindig próbáltam ezt magamban eltemetni, hisz azt hittem, ez csak egy alapvető kíváncsiság. Hát nem az volt. Szalagavatóm napján ami 2016.01.16.-án volt, elmentünk egy szórakozó helyre az esemény után. Táncoltunk a parketten, mikor megláttam egy gyönyörű hosszú barna hajú lányt. Féltem, mit tegyek, hát leküzdöttem gyermeteg énem és hát oda mentem. Amikor megfordult... Sose hittem a szerelemben első látásra, de ez mindkettőnknek az volt. Ez után pár nappal meg is volt a randi, és az első csók. Ki találjátok hova járt középiskolába ez a lány?
Igen pontosan ugyan oda ahová én. Összejöttünk és kezdetben azt hittem, ez nem komoly. De aztán kezdtem érezni, hogy ez szerelem. Annyira komolyra fordult, életem legszebb időszaka volt, úgyhogy vettem a bátorságot, és elkezdtem beszélni erről anyával. Nagyon nehezen böktem ki, sőt igazából ő kérdezett rá, hogy ez az a lány. Ránéztem könnyes szemekkel és csak bólogatni tudtam. Erre megfogta a kezem és csak annnyit mondott: “Kicsim én ezt már hamarabb tudtam mint te. Nem számít, kit szeretsz, nekem csak az számít, hogy te boldog légy, és önmagad legyél, ha még ezt egy lányban is találod meg. Nekem ettől nem változol semmit a szememben. Ugyanúgy szeretlek, ahogy eddig tettem, és mérhetetlen hálás vagyok, hogy őszinte voltál velem!” (itt már mindketten sírtunk).
Ezzel a diskurzussal édesanyám olyan szintű erőt adott, hogy már nem félek felvállalni önmagam.
Mert akik szeretnek, azok önmagamért szeretnek.
