Jehova Tanúitól az önazonosságig

Az alábbi történetet megtekinthetitek angol nyelven, videósan is, ide kattintva: https://www.facebook.com/paintlgbt/videos/332870000748214/

Sziasztok!
Én egy éve már leírtam a történetemet ami akkor a queerlife.co gondozásában jelent meg. Azóta sok minden változott és az életem szerencsére sokkal jobb lett. Ha ma kéne leírnom újra, biztos másmilyen lenne a vége, mert sok mindent csak ez után értettem meg. Azért remélem tetszik!
Itt a sztori:

"1994 február elején születtem Debrecenben. Papírforma szerint hozom a vízöntő tulajdonságokat, de ilyenkor mindig eszembe jut: a Tanúk nem hisznek az asztrológiában.

Három éves voltam, amikor anya úgy döntött, hogy tanú lesz. Ha nem ismered a tanúkat, akkor röviden: nincs karácsony, szülinap, vérátömlesztés, válás, politizálás, a homofóbiát pedig mesterkélt udvariassággal próbálják ellensúlyozni. Szemtől szembe kedvesek, de ne akard tudni mit gondolnak rólad valójában.

Én is ebben a szellemiségben nőttem fel. Anya egyedül hordott a Királyság-terembe (templom a tanúknak), apámat sosem tudta elrángatni magával. 4 éves koromra megtanított olvasni, 5 évesen pedig engem is kiállítottak az emelvényre hangosan olvasni a Bibliából.

Az alapfelfogás ez: ha van gyereked, minél hamarabb neveld bele a vallást, de nem ám hétvégi hobbikatolikus módjára. Az a jó, ha minden szabad percedet és agykapacitásodat ez, és csak ez tölti ki. Minden más sokadrangú. Ebben a felfogásban telt volna az én gyerekkorom is, de ott volt apám, a nagyszüleim és a többi rokon, akik látták, hogy ez nem oké. Korán meg kellett tanulnom lavírozni aközött, hogy mit lehet a tanúknak, aminek anyám örül, és minek örül mindenki más. Kereszttűzben voltam. Anyám éveken keresztül ideológiai harcban állt a család többi részével, én pedig nyomás alatt voltam mindkét oldalról, de mindig anyám nyert. Csak neki akartam megfelelni.

A fordulat akkor jött, amikor anya elvált apámtól, aminek az lett a vége, hogy kirakták az egyházból, mert a válás is bűn. Aki pedig nem bánja meg a bűnét, az nem maradhat tanú, kiközösítik és elfordulnak tőle. Ez történt anyával is.

Innentől az én életem is megváltozott, kezdett jobban hasonlítani egy átlagos gyerekére. Suli, hétvégente apával bicajozás, zeneiskola, néptánc.

Tizenegy éves lehettem, amikor a néptánc csoporttal elmentünk egy hétvégére fellépni valami városnapi fesztiválra. Egy kollégiumban volt a szállásunk, többen aludtunk fiúk egy szobában. Eleinte csak birkóztunk, hatan-heten az összetolt ágyakon, aztán valaki kitalálta, hogy játszuk azt, hogy ki tud hitelesebben utánozni a “felnőtt aktust”. Kettő fiú, párban, ruhában a takarón, bevállalósabbak a takaró alatt dörgölőznek egymáshoz, a többiek nézik és röhögnek. Én következtem az egyik fiúval. Mi nyertünk, a miénk volt a legélethűbb. Annyira, hogy én elmentem közben, életemben először.

Érdekes most visszagondolnom, hogy ez gyerek fejjel mit jelentett. Nem tudtam, hogy meleg vagyok, otthon sosem beszéltünk ilyesmiről. Csak azt éreztem, hogy a fiúk érdekesebbek és jobban vonzódtam hozzájuk. Ez később jobban kikristályosodott, amikor ugyanebből a pajkos-táncos társaságból kerekedtek még ilyen dryhumping session-ök. De neve akkor sem volt. Csak játszottunk, én pedig élveztem. Jobban, mint ők. Telt az idő, felfedeztem a netes pornót, kezdetben hetero vonalon, de hamar a meleg szekcióban találtam magam. Kíváncsi voltam. Nem fogalmazódott meg bennem, hogy én is meleg vagyok. Tizenkettő lehettem, és végtelenül naiv. Arra mentem amerre a kíváncsiság vitt.

Mikor tizenhárom éves lettem, otthagytam a táncot és felvettek hatosztályos tagozatra egy gimnáziumba. Hamar kialakultak a klikkek, én pedig nem tartoztam igazán egyikbe sem. Mindenkivel elvoltam, de nem kötődtem senkihez igazán. Könnyű célpont voltam: hamar elkezdtek dagizni meg buzizni. A dagit értettem, túlsúlyos voltam, na és; a buzit viszont kevésbé. Bizonygattam, hogy nem vagyok az. Nyolcadikban csókolóztam egy lány évfolyamtársammal egy buliban. Majdnem össze is jöttünk, de csak majdnem. Nagyon tetszett egy másik osztálytársa is. Ő viszont fiú volt."

A történet folytatását elolvashatjátok itt: https://queerlife.co/coming-out-2018/balazs