Az előbújás hosszú, és fáradalmas folyamat, lassacskán történik, és soha nem egyszerre. Én azt hiszem eddig körülbelül hatszor bújtam elő, így csak azt mesélem el, amelyik számomra a legkedvesebb, és a legemlékezetesebb eset volt.
Anyukámmal voltunk, a nappaliban. Felhőtlen este volt, teliholdas. Imádtam a holdat mindig is. Viccelődve megjegyzem anyukámnak, hogy "Ha legálisan elfogadott lenne, hozzámennék a Holdhoz." Anya erre azt válaszolta, "De hát a Hold nőnemű!" Hoppá, itt az esélyem. Gondolkodás nélkül rávágtam: "Hát az engem nem zavar. És téged?" Aggódtam. Láttam, hogy meglepődött. De gondolkodott egy kicsit rajta, és végül azt válaszolta: "Nem. Szerintem engem sem zavar."
