Mindig ott volt velem. Kiskoromtól kezdve, egészen a mai napig, habár 12 évesen kezdtem érezni, hogy valami nem stimmel, és két év örlődés után jöttem rá, hogy mi az. Nagy levegő. Semmi baj.
Leszbikus vagyok.
Pfú de jól esett leírni.
Csak 12 éves vagyok. Ez még biztosan változik. Ezek csak ilyen kósza gondolatok. Semmi alapjuk nincs. Ugye? Vagy... mi van ha mégis? Nem kéne...? Nem, nem, nem, én a fiúkat szeretem! Ez egy elnyomható érzés. Nem azért nem tetszett soha a Pityu, mert én "olyan" vagyok, csak a Pityu csúnya, és büdös a szája. Biztosan ezért nem tetszett soha egy fiú sem. De majd ha szerzek valakit, aki igazán jól néz ki, és jól bánik velem, elmúlik.
Itt is az első, a Jancsi. 16 éves, ami nem egy rossz kezdés. Érett, majdnem felnőtt fiú. 2 perce beszélünk és azt mondta, már szerelmes belém. Ez nagyon hirtelen jött, remeg a gyomrom.
Ne haragudj, de nem illünk össze, Jancsi.
Most jött a második, a Béci. Béci 19 éves, én 13, szóval ő már biztosan tudja, milyen szeretni. Fúj, küldött egy képet a férfiasságáról. Gyorsan tiltom.
Megérkezett a harmadik, a Gyuri. Zsákutca. Tibi? Nem. Zoli? Jaj nem. Józsi? Hagyjuk is. Gyuszi? Végképp...
Senki sem fog szeretni, ugye?
Rámírt valami Sári, és azt mondja, hogy szimpatikus vagyok? Istenem. Ez a lány gyönyörű. És vicces is. Ha történik velem valami jó, mindig arra gondolok, hogy olyan jó lenne, ha ő is itt lenne, és megoszthatnám ezt vele. Igazán jó barátnőm. Ilyen érzésem még sosem volt. Bizsereg a hasam. Mi történik velem?
...
Te jó ég.
Apa ki fog tagadni. Anya is. Utálni fognak ezért. Nem fogok tudni megházasodni! Nem lesznek gyerekeim! Uramisten, szégyent hozok rájuk, amiért ilyen lettem! Sírok. Meg kéne halnom. Így sose lehet teljes az életem. Segítségre van szükségem. Petiről tudom, hogy meleg. Neki fogom először elmondani. Így biztosan nem ítél majd el.
-Peti, mondanom kell valamit. Szerelmes vagyok Sáriba.
-Nahát, ennek nagyon örülök!
Vérszemet kaptam. Elmondom Lilinek is. Ő is örül. Fanni jön. Ő is.
Nahát, lehet, hogy nem is olyan nagy baj, hogy más vagyok mint az átlag? Van aki így is el tud fogadni? A legtöbb barátom tudja már. Most jön az igazán nehéz rész.
-Sári, szeretlek.
Csönd. Megfagyott vér az erekben. Kibukó könnycseppek.
-Én is szeretlek.
-Anya, elfogadnál engem, ha kiderülne, hogy nem vagyok hetero?
Buta, kerek szemekkel néz rám.
-Hát, egy ideig biztos eltart majd feldolgozni. Kinövöd. Csak 14 éves vagy. Ilyen korban mindenkinek megfordul a fejében.
-De én tényleg nem érzem magam annak! Óvoda óta! Mikor néztem a fiúkat és a lányokat, ahogy játszanak, arra gondoltam, nekem is kisfiúnak kellett volna születnem, hogy feleségül vehessek egy lányt ha nagy leszek.
-Tényleg így érzel?
-Így.
-Hát, te tudod. Emiatt még a lányom maradsz.
-Apa, beszélnünk kéne.
-Beszéljünk.
-Lehet, hogy már érezted a dolgot rajtam, lehet, hogy nem... Nagyon félek a válaszodtól, de kimondom. Szerelmes vagyok egy lányba.
-Féltelek.
-Mitől?
-A világtól. Az emberek sokszor rosszak, akkor is, ha addig jónak gondoltad őket. Nem akarom, hogy 15 évesen meg kelljen tapasztalnod, hogy milyen kegyetlen emberek vannak. Hogy emiatt bántsanak. Csináld azt, ami boldoggá tesz, de kérlek ne kösd másnak az orrára. Legalábbis akinek nincs köze hozzá.
Sír.
Sírok.
18 éves vagyok, és bátran ki merem jelenteni, hogy a lányokat szeretem. Ez az érzés pedig egyszerűen fantasztikus. Ha bárki emiatt máshogy tekint rád, az előbb-utóbb úgyis ellökött volna magától. Ha nem ezért, hát más miatt. Aki szeret, az pedig mindenhogyan szeretni fog. Ha nem is egyből, idővel.
Ne félj attól aki vagy. Ne hagyd, hogy mások mondják meg, kit szerethetsz és kit nem.
Október 11, az előbújás világnapja. Én már előbújtam.
Most rajtad a sor.
(A kép illusztráció, azon nem a történet szereplői láthatóak.)
